"Hét falu - egy hálózat"


"Úgy gondoljuk, hogy a 2010-es évben zajló telepfelszámolási programban elindult folyamatok már bizonyították, hogy nagyon fontos minden olyan kezdeményezés, amely a hátrányos helyzetben élőket segíti. Tudjuk, hogy a rövid távra szóló programok sikeressége sokszor megkérdőjelezhető, ezért megelégedettséggel nyugtáztuk, hogy a most útjára induló közel három éves projekt reményeink szerint biztosítani fogja a kitűzött célok elérését mind a hét településen." 

(Lakatos István, siroki polgármester, 2011) 

Az "akcióterületről" és a célokról 

Az európai uniós forrásból finanszírozott pályázati kiírás (TÁMOP 5.1.3) célja volt "az egymásba fonódó területi és társadalmi hátrányok következményeinek, a szegénység mélyülésének, újratermelődésének és területi terjedésének mérséklése, továbbá a mélyszegénységben élők integrációjának előmozdítása azzal az eszközrendszerrel, amelyet a szociális és közösségi munka, a lakosság aktív részvételén alapuló tervezés együtt nyújthat". Csak hátrányos helyzetű települések, illetve hátrányos helyzetű kistérségekben lévő települések pályázhattak, ennek megfelelően kellett összeállítani a legalább 5 településből álló és legalább 5000 fős "akcióterületet", ahol a projekt megvalósult. 

Célunk volt, hogy olyan akcióterületet alakítsunk ki Heves megyében, amely méreténél fogva közlekedési szempontból összekapcsolható, szakmailag áttekinthető, ahol együttműködések generálhatók. Sirok bevonása alapvető fontosságú volt, mivel a SZETA Egri Alapítványa korábban telepfelszámolási programot valósított meg a községben, így nem voltunk ismeretlenek. Az "akcióterület" egy másik településén, Egerbaktán szintén dolgoztunk korábban: komplex szociális és munkaerőpiaci szolgáltatásokat nyújtottunk, elsősorban roma tartós munkanélküliek számára. Az akcióterülethez három kistérség (ma már járás) hét települése tartozott. Az Egri kistérség szélén fekvő 1500 fős Egerbakta észak-nyugati irányban a kistérség utolsó települése, amely a másik két kistérség (Bélapátfalvai és Pétervásárai) találkozásánál helyezkedik el. Az akcióterület része volt Szajla, Terpes, Sirok (Pétervásárai kistérség), valamint Hevesaranyos, Bükkszentmárton, Szúcs (Bélapátfalvai kistérség). Egerbakta a 10 kilométerre lévő megyeszékhely, Eger vonzáskörzetében van, de nem tartozik a jómódú falvak közé. Sirok a Pétervásárai kistérség dél-keleti csücskében, Egerbaktától 10 kilométerre fekszik. Szajla és Terpes Pétervásárához kapcsolódnak. Gazdasági szempontból a kistérség északi része Ózdhoz, déli része Egerhez „húz”. Hevesaranyos és Szúcs a Bélapátfalvai kistérségen belül az egercsehi mikro-térségben vannak, Bükkszentmárton a szilvásváradi mikro-térség része. Itt is kétirányúak a gazdasági kapcsolatok (Ózd és Eger). Egerbaktát és Sirokot a Pétervásárai kistérség déli részén áthaladó 24. sz. főút köti össze Egerrel, illetve Gyöngyössel. Utóbbin keresztül Sirokból mintegy 50 perc alatt érhető el az M3-as autópálya. A megye másik, Egert és Ózdot összekötő 25. sz. főútján érhető el Egercsehi és Szúcs. A hét falu népessége összesen 5874 fő volt 2010-2011-ben. Helyi becslések szerint 25 százalékuk roma; arányuk településenként 15-35 százalék között változik. A leszakadó falvakba bezáródott az alacsony iskolai végzettségű lakosság, az egyes településeken belül is teljesen elszigetelődtek a mélyszegénységben élők. Egyre erősebb a gettó-hatás, melynek tünetei az illegális megélhetési stratégiákban, a gyerekek iskolai lemorzsolódásában, a korai gyerekvállalásban, a deviáns magatartási formákban jelentkeznek.

A "Hét falu - egy hálózat" projekt átfogó célja volt, hogy ezen a hét településen komplex segítséget nyújtson a mélyszegénységben, kirekesztettségben élők  hátrányainak csökkentéséhez, közösségi felzárkóztatásukhoz, a helyi társadalom dinamizálásához, a települések fejlődéséhez. Ennek érdekében célunk volt a helyi társadalmi csoportok közötti együttműködés fejlesztése, a lakosság aktivizálása, különböző közösségi programok szervezése, generálása. 

Tevékenységek, projektelemek 

1. Közösségi szolgáltató terek létrehozása és működtetése mind a hét településen. Itt összpontosulnak a meglévő és az új szolgáltatások, a projekt tevékenységei. 

2. A mélyszegénységben élők helyzetének javítása minden településen. A mélyszegénységben élő családok helyzetének javítására komplex eszközrendszert alkalmaztunk. Felmértük a családok társadalmi, gazdasági, demográfiai helyzetét, szociális és munkaerőpiaci kompetenciáit, szükségleteit, szolgáltatási szerződést kötöttünk velünk, és fejlesztési terveket készítettünk (gyerekeket is bevonva). A fejlesztési szakaszban az egyéni szociális munka módszerével dolgoztunk (a folyamatért a „mentor” volt felelős), együttműködve a helyi szakemberekkel. A fejlesztési tervekhez csoportos és közösségi tevékenységek kapcsolódtak: felzárkóztató és munkaerőpiaci képzés, munkapiaci készségek fejlesztése, pályaismeret-bővítés, informatikai és kommunikációs készségfejlesztés, háztartási/életvezetési praktikák, családi közösségi programok, közösségi akciók. Tanodai foglalkozások, animált tevékenységek a gyerekek részére.

3. Helyi humánerőforrás fejlesztés minden települést érintve. A kistelepüléseken, illetve a kistérségekben dolgozó humán szakemberekből "szakmai műhelyt" hoztunk létre,  amely havi egynapos képzést tartott, programját a tagok alakították (fókusz: esetmegbeszélés, szupervízió, esetkonferencia). A szakmai csoport tagjai 3 készségfejlesztő tréningen, 2 tanulmányúton vettek részt, közösségi programokat szerveztek és részletese felmérték a helyi szükségleteket.

4. Helyi társadalomfejlesztés minden településen. Célunk volt a helyi civil szervezetek, egyéb informális közösségek, kistérségi szereplők aktivizálása, erőforrásaik feltérké- pezése, valamint közösségi tevékenységük dinamizálása, együttműködésük erősítése, forrásteremtő kapacitásuk bőví- tése (képzésekkel, mentori segítségnyújtással). A helyi köz- életi szereplők, szerveztek bevonásával megalakultak a civil műhelyek, illetve a civil kerekasztalok. Mindezek keretében összegyűjtöttük a fejlesztési elképzeléseket, megvalósításukra pedig szolgáltatásfejlesztési koncepciókat és stratégiákat dolgoztunk ki közösen. A műhely tagjai tréningeken és tanulmányutakon vettek részt, helyi és az akcióterület egészét érintő akciókat szerveztek és valósítottak meg.

A hét „Hét falu” közösségi ház önkormányzati tulajdonban volt, a projekt keretében felszerelték őket, kialakították az infrastrukturális hátteret, finanszírozták a működési költségeket. A házak folyamatos nyitva tartással (hétköznap 9–17 óra között) fogadták az ügyfeleket, de esténként és hétvégeken is helyet adtak különböző programoknak. A settlementek alacsonyküszöbű szolgáltatásokat (elsősorban szociális ügyintézést, az információnyújtást és tanácsadást) biztosítottak, az igénybevételnek nem voltak feltételei. A megvalósítók szerint a settlement ház az a kiindulási pont volt, ahová a kapcsolatfelvétel, a terepmunka során „bevitték” az embereket, s ha már „bent voltak”, megkezdődhetett velük egyfajta szociális, közösségi munka. Olyan szabad térként értelmezték a közössé- gi házat, ahol vannak ugyan szervezett programok, de fontosabb, hogy oda bármikor, bárki bemehet. Példa erre a hevesaranyosi közösségi ház, ahová a közmunkások ebédszünetben bejártak pingpongozni, és az őket ellenőrző polgármester is csatlakozott néhány alkalommal. A gyerekeik iskola- vagy óvodabuszát váró bükkszentmártoni szülők délutánonként a közösségi házban beszélgettek legalább a gyerekek megérkezéséig. Minden találkozás, „belépés” lehetőséget nyújtott a folyamatos kapcsolattartásra, a különböző problémák megbeszélésére. A közösségi házakban különböző klubok, csoportok működtek (kézműves, ifjúsági klub, praktika klubok), délutánonként a gyerekeket fogadták; ezek fontos eszközei voltak a projekt más tevékenységeibe történő bevonásnak is (pl. pályaorientációs tréningek, felzárkóztató és OKJ-s képzések, civil műhely). A közösségi házaknak településenként közel azonos heti programot alakítottak ki (ezek egészültek ki egyedi, alkalmi programokkal).” (Kósa Eszter, szerk. (2014) Áttekintés a szegénységben élők társadalmi befogadását célzó fejlesztésekről, 26.o.)

Kérdőíves kutatások az "akcióterületen"

A pályázatban vállaltuk, hogy az "akcióterületen", a mélyszegénységben élő potenciális célcsoport körében a projekt kezdeti szakaszában (2012) és a végén (2014) kérdőíves adatfelvételt készítünk 1200-1200 fő megkérdezésével. 

2012-ben a „Hét falu - egy hálózat” projekt munkatársai 1200 kérdőívet készítettek a potenciális célcsoportba tartozókkal. A személyi kérdőívet csak 18 éven felüliekkel vettük fel (egy háztartásban több személlyel is), valamint külön blokk vonatkozott a háztartásokra (háztartásonként egy kérdőív, összesen 552 háztartás). A megkérdezettek 95 százaléka aktív korú (18-64 éves) volt. A 18-64 év közötti állandó népesség adataival (2010) összevetve az látszik, hogy az akcióterület egészén a kérdőívvel az ilyen korú népesség 30 százalékát értük el. Megközelítőleg ennyire becsültük a „valamilyen szempontból” szegények arányát a hét település teljes népességén belül (1800-1900 fő, közülük aktív korú 1100-1200 fő). A lekérdezési arányok településenként jelentősen eltérnek (19-65%) a falvak népességszámától, valamint az aktív korúak és a feltételezhetően rossz helyzetben lévők településen belüli arányától függően. A pályázati útmutatóban szereplő mélyszegénység definíció szerint azok a személyek tartoznak ebbe a kategóriába, akik a következő négy kritériumból legalább kettőnek megfelelnek: (1) legalább három éve munkanélküliek, illetve ezen idő alatt legfeljebb közfoglalkoztatásban vettek részt; (2) legfeljebb az iskola 9-10. osztályát végezték el, ami mellett esetleg nem piacképes szakképzettséget vagy OKJ-s szakképesítést szereztek; (3) aktív korú inaktívak; (4) kettőnél több gyermeket nevelnek. Adatfelvételünk eredménye alapján a tartós (legalább 3 éve) munkanélküliek aránya 22 százalék, a legfeljebb 10 osztályos végzettségűek aránya 67 százalék volt. A megkérdezett személyek 70 százaléka aktív korú inaktívnak minősült; kettőnél több gyereket a válaszadók 15 százaléka nevelt. A pályázati kiírás meghatározása szerint képzett változó alapján a megkérdezett személyek 61 százaléka mélyszegénységben élőként volt definiálható. A mintában a cigány népesség felülreprezentált (arányuk 65%). 

A 2014-es adatfelvétel során összesen 1217 fő került a mintába. Közülük 995 fővel az első körben (2012) is készült kérdőív, így a 2014-es (egyéni) minta 82 százalékban megegyezik az első felméréssel. Az első mintavételben a megkérdezettek településenkénti száma arányos volt a falvak lakosságának számával és a „mélyszegénységben élők” becsült létszámával. A 2014-es adatfelvétel is ezt a módszert követte, így a válaszadók településenkénti száma és aránya közel azonos a két mintában.

A 2012-es és a 2014-es kutatási beszámoló letölthető. 

Eredmények, tanulságok

A „Hét falu – egy hálózat” projekt számunkra is jelentős tanulási folyamat volt. Egyfelől olyan szakmai eszközöket, módszereket alkalmaztunk, amelyekkel korábban sikerült mélyszegénységben élő, főként cigány közösségeket dinamizálnunk, társadalmi integrációjukat elősegítenünk. Ilyen volt az egri Béke-telep, a szomolyai és a siroki telepfelszámolási program vagy éppen egerbaktai programunk. Másfelől viszont számos újdonságot és jelentős kihívást hordozott ez a projekt. Alapítványunk ekkora volumenű, uniós projektet korábban nem valósított meg, munkatársaink száma megtöbbszöröződött, és a települések egy részén ismeretlenül kezdtük meg az emberek elérését, a szegények érdeklődésének felkeltését, különböző tevékenységekbe történő bevonásukat. A projekt zárása után talán mondhatjuk azt, hogy értünk el eredményeket. A settlement házakat minden településen létrehoztuk, számos szegényt és nem szegényt sikerült elérnünk, intenzív kapcsolatot kialakítanunk velük, a települések vezetőivel és szakembereivel. De a nehézségeket, a problémákat sem hallgathatjuk el: az együttműködések nem mindig könnyűek, az önkormányzatok érdekei gyakran ellentétesek voltak céljainkkal, illetve sokszor nehéz kimozdítani a helyben dolgozó vezetőket és szakembereket mindennapi rutinjukból. És persze könnyen lehet, hogy gyakran mi sem a megfelelő utakat, módokat választottuk.

Programunk fontos eleme volt olyan helyi civil szervezetek létrehozása vagy megerősítése, fejlesztése, amelyek később, a projekt után is képesek a helyben megalapozott folyamatok továbbvitelére, a település dinamizálására, a „Hét falu” közösségi házak működtetésére. Világosnak tűnik, hogy ezeket a szervezeteket még közel sem lehet elengedni, további támogatásukra, folyamatos „kísérésükre” van szükség, amelyhez elengedhetetlenek külső erőforrások. 

Letölthető a projekt nyitófüzete és zárókiadványa.


Projektadatok

Megvalósítók: Szegényeket Támogató Alap Egri Alapítványa (főpályázó), Kárpátok Alapítvány - Magyarország (partner).

Projekt időtartama: 2011. november 1. - 2014. június 30.

Projekt költségvetése: 168 588 924 Ft.

A projekt helyszíne: Bükkszentmárton, Egerbakta, Hevesaranyos, Sirok, Szajla, Szúcs, Terpes

A projekt támogatója: Új Széchenyi Terv (EU, TÁMOP 5.1.3. konstrukció)


Romade logó

Kézműves termékek azoktól, akikkel dolgozunk. Vásárlásával őket és egyesületeiket támogatja.

Szeta vendégház logó

Szálláslehetőség 14 férőhelyes családi házban. Ha nálunk száll meg, hátrányos helyzetű gyerekek tanulását támogatja.

Szeta logó

Támogasson minket! Egyszeri vagy rendszeres, egyszerű bankkártyás támogatás. Köszönjük!