Elhelyezkedés
A falu a Mátra keleti határán és a Bükk felé nyúló dombvidék szélén fekszik. A dél felé tartó Tarna völgye itt összeszűkül, majd kiszélesedik. Valószínű erről kapta szláv eredetű nevét a település, vagyis inkább a vár, amely a dombvidék altalaját alkotó és itt a felszínre került riolittufa hegyre épült. (A Sirok szó jelentése: széles) A hagyomány szerint Tarna vára volt a neve, mielőtt Siroknak nevezték volna. Ez a név inkább a Darnó-hegyen épült ősi pogányvárra vonatkozott, amit Darnó várnak is neveztek, sőt a Tarna név is a Darnó szóból származott volna. Darnó, Darna, Tarna. Lehetséges, hogy így volt, de nem bizonyos, mert nincs történelmi hitelessége, így ez a feltételezés inkább a mondavilág körébe tartozik.
A siroki várat a Darnó várral összetéveszteni nem lehet, már csak a helyrajzi fekvésüknél fogva sem. Az első a Papkő nevű hegyen épült, a másik pedig a Fehérkőbércen, s ezt a két hegyet egy széles és mély terület, a Tarna-folyó völgye választja el egymástól. Nemcsak helyükre, hanem jellegükre nézve is lényegesen különböznek egymástól, mert a siroki vár még romjaiban is igazi történelmi emlék, melynek múltja van, de Darnóvár, ha valamikor valóban ókori pogányvár volt is, a helyén és a nevén kívül semmi nyoma nincs, csak a mondavilágban, ahol a Sirok szónak is két változatú magyarázata él.
A monda
„Nagyon régen volt... Hatalmas vár állott a sziklabércen. Dacolt minden hatalommal. Megfigyelői a környező hegycsúcsokról idejében jelezni tudták, ha ellenség közeledett. Kis és Nagy-vár hegy tetején éberek voltak az őrszemek. A vár ura, az Öreg Darnó király biztonságban érezhette magát várában. Féltő gonddal nevelte egyetlen gyermekét. Az ifjú királyfi csak vadászgatott a gyönyörű vidéken őzekre, szarvasokra... Egyszer a patak közelében járva valaki felnézett rá. Egy pórleány, akinek hajlékony volt a dereka, kék a szeme, s dús haja varkocsban omlott a vállára. Aztán hirtelen el is kapta szemét, de már késő volt. A királyfi is észrevette, és sokáig nézte a leányt...
Így kezdődött. A lányt Tarnának hívták, és ezután a királyfi többször járt arrafelé. Tarnának is akadt dolga néha, hol vizet, hol füvet kellett hazavinnie. S az idő gyorsan szaladt. Az öreg Darnó hiába várta a megszokott időben haza a fiát. Elindult hát, hogy megkeresse. Meg is találta őket és nagyon megharagudott. Tarna édesapját szigorúan megbüntette, a fiát pedig elküldte messze felejteni. A két fiatal szívét ülte a bú. Beteg lett mind a kettő. Hírét vette ennek a király, megbocsájtott fiának és érte küldött. Első út a gyógyulás felé vezette az ifjút, sietett meglátogatni azt, akit nem tudott elfelejteni. Amint megy, szomorú szemű kis menetet lát az apró házak között... Lehajtott fejjel kísérnek egy koporsót. Az ifjú nézi, nézi, majd előrántja kardját, és fájdalmában kardjába dől.
Ezen a napon mindenki sírt a faluban, megeredt az eső is. Siratta az is a fiatalokat. Nagyokat sóhajtott az öreg Darnó is fájdalmában. A szép Tarna meghalt. Együtt temették el őket ott, ahol a két kis patak összeölelkezik. Így lett a község neve is Sirok, s így kapta a kis patak a szép Tarna nevét. Az öreg Darnó pedig azóta is gyakran felnyög fájdalmában, srok, sírok...”
Történelem
Sirok története is szerves része a nagyobb táj birtoklás és népesedés történetének. A honfoglalás után a Mátra vidékét az Aba nemzetség uralja, és a birtok elosztásakor a nemzetség egyik ága, a Borh-Bodon ág veszi birtokába az ősi pogány várat a mai fellegvár helyén. Az ezt követő századokban úgy ismerkedünk meg nevével, mint a kabar eredetű Aba nemzetség egyik birtokközpontjával. A név akkor csak a várra vonatkozott, magát a települést Sirok-aljának nevezték. A község későbbi eredetű mint a vár, mert a várat a régi feljegyzések először 1267-ben említik, míg a község első írásos említése 1302-ben történik Sirák névalakban, később 1389-ben nevezik meg egy oklevélben. A várat a régi birtokosa, a Bodon család építi a tatárjárás után, a községet pedig a vár későbbi tulajdonosa, a híres Tari család alapítja közvetlenül 1388 után.
Károly Róbert király a várat királyi várrá nyilvánítja, és a hozzá hű Kompolthy Imrét nevezi ki várnaggyá, kit ebben a tisztségében 1324-ben kelt levelében meg is erősít. 1331-ben a király visszaveszi az adományt, és egy Ehenyk nevű cseh vitéznek adományozza. A vitéz halála után 1337-ben ismét királyi vár lett, és erős őrséggel látták el. 1372-ben Nagy Lajos király kijavíttatja a várat, a munkálatok költségeit azonban Domoszlai Miklós hevesi alispán és siroki várnagy fizeti. A király ezért 2000 forint értékben neki adja zálogbirtokként. A vár alatti részen közben már kialakult a „szolgáló népek” telepe, amely alapja lesz a hamarosan kialakuló községnek. Fordulatot jelent a térség birtoklásában a Tari család megjelenése. Zsigmond király 1388-ban megengedi Tari Lászlónak szolgálatai elismeréséül, hogy kiváltsa a zálogból a várat és megtartsa magának és családjának. Tari László még abban az évben kifizeti a zálogösszeget Domoszlai Miklósnak, majd egy év múlva a várat új adomány címen meg is kapja a királytól.
Az új tulajdonos miután birtokba veszi a várat, alatta falut is alapít Sirok-alja néven, melyet a következő évben már oklevél is említ. (1389) Ekkor a következő helységek tartozntak még a várhoz: Verpelét, Nagyberek és Szajla. Sirok közvetlenül a vár alatt, attól délre fekszik, ezért nevezik a régi oklevelekben többféleképpen: Sirokallya, Sirokvárallya, Syrak, Syrok, végül Sirok. A falu 1426-ban és később 1454-ben Villa Sirokallya néven fordul elő. A „villa” latin szó magyar jelentése mezei lak, gazdasági major. Ez tehát világosan mutatja, hogy nem régen keletkezhetett a falu, és a települések kezdeti stádiumában volt. Később már Oppidum Siroknak írják, ami kis mezővárost, községet jelent.
Sirok a 15. század második felében már városi jelleggel bír, ahol vámszedő hely is volt. A Tari család utolsó örököse Tari László dédunokája György előbb összes birtokát zálogba vetette a Pásztói családnál, majd mivel örököse nem volt, 1465. február 8-án kelt oklevél szerint Budán, Pálóczi László országbíró előtt végrendeletével Sirokot Országh Mihály nádornak és saját sógora fiainak Kompolthy Miklósnak és Vencelnek adja 2400 forint ellenértékben. A két család birtokba veszi a várat. A Pásztóiak pert indítanak az új birtokosok ellen, amit el is veszítenek az ország nádorával szemben, és maga Mátyás király erősíti meg kedvenc nádorát Sirok birtoklásában 1475. május 24-én kelt adománylevelében. Ettől kezdve egy évszázadon át az Országh család uralja a térséget.
Országh Mihály nádor halála után négy fia: János, Ferenc, Imre és László 1522-ben kölcsönös örökösödési szerződést kötnek a Kompolthyakkal, amelynek értelmében örökös nélküli haláluk esetén birtokaik egymásra szállnak. A négy Országh fiú közül csak Lászlónak maradt fiúgyermeke, a vár végérvényesen Kristóf birtoka lesz. Országh Kristófnak kedvelt tartózkodási helye volt Sirok. Ide hozza ifjú feleségét is Zrínyi Ilonát, a szigetvári hős nővérét. Ezidőtájt növekszik meg különösen a vár katonai jelentősége. Buda török kézre kerülése, majd Hatvan eleste és az egri vár ostroma komoly figyelmeztetések. A török veszélyt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy bár térségünket még nem hódították meg, 1550-ben Sirok már adózik a töröknek.
Az 1555. évi gönci részleges országgyűlés elrendelte váraink megerősítését. A katonai tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy a törökök óriási létszámával és fegyverzeti fölényével, harci módszereivel szemben a küzdelmet a kis létszámú hazai véderő — a siker valamelyes reményében — kizárólag egyes megerősített helyeken, várakban, illetve azokból alakított zárólánccal veheti fel. Ezek az építmények annak előtte legfeljebb uraik közvetlen személyes védelmét szolgálták, most azonban egyszerre rendkívüli jelentőségre tettek szert. Ilyen vár szerepét töltötte be a siroki vár is. A vár ura, Országh Kristóf, — aki egyébként Nógrád megye főispánja és országbíró is volt — maradéktalanul eleget tett a gönci határozatnak. 1561-ben megerősíti a felső várat, megépíti az ó-olasz bástyát és az alsó-várat, az őrséget pedig 100 lovasra egészíti ki. Ennek az építkezésnek az emlékére helyeztetett el egy táblát az aló vár kapuja felett, melyet a 18. században Bél Mátyás, majd később Rómer Flóris is látott. Így megerődítve a várat, Sirok is beépül a végvár rendszerbe, mint Eger legerősebb, legjelentősebb elővára Cserép és Szarvaskő mellett. A siroki várnak különösen nagy jelentősége volt, mivel a hódoltság peremvonalán állt, és közvetlen harcérintkezésben volt a törökökkel, akik valóságos rémei voltak a Mátra aljának. Sirok védői az iménti módszerekkel sikeresen védelmezték a Tarna völgyét. Várunk erős, bevehetetlen vár hírében állt, a törökök meg sem próbálkoztak bevételével.
Országh Kristóf halálával 1567-ben kihalt a család fiúága, az utódok azonban nem frodítnaka figyelmet a vár állapotának megőrzésére. Amikor Eger vára 1596. október 14-én török kézre kerül, a siroki várat még nem támadják meg. Az október 26-án bekövetkezett mezőkeresztesi csatavesztés azonban megpecsételi Sirok sorsát. Jelentős török sereg közeledik Sirok felé Ali és Ahmed basák vezetésével, minek hírére az őrség Kátay Benedek és Helmeczy János várnagyok vezetésével elhagyja a várat,s a törökök így kardcsapás nélkül foglalták el azt. Hatvanhoz, Egerhez hasonlóan a siroki vár is katonai objektum lett. A török megerősíti az alsó várat, és új bástyákat húz, a falakat felmagasítja. Az építkezéshez a köveket a környékbeli lakatlan és elpusztult falvak templomaiból hordatja fel. A sarokbástya kváder kövein a románkori díszítmények ma is szépen láthatók. A vár belterületén és a várfalak melletti házakban török katonák és családtagjaik telepedtek meg, de a falu, Sirokalja a XVII. század közepéig magyar földesurak birtokában maradt.
A vár 1687-es ostrom alá vételéről semmi nemű adattal nem rendelkezünk. Rossi mester szerint a siroki várat Seron tábornok katonái 1687. október 22-én foglalták el. Egy osztrák történésztől kapott levélbeli tájékoztatás szerint Herbeville két napi ágyúztatás után bírta feladásra a törököket. Egy hiteles forrás szerint azonban — és ez a legvalószínűbb — október 2-án a török őrség ostrom nélkül feladta a várat, sőt még a hadifelszerelést és az élelem egy részét is ott hagyták. A töröktől elhagyott vár a kincstár rendelkezése alá került. Rendbe hozatták a szomszédos községek lakosainak ingyen munkájával, és császári őrséggel rakták meg. 1693-ban gróf Bagni Scipió megvásárolta a hozzá tartozó uradalmakkal együtt, de 1711 után a megegyezés értelmében ismét régi urai, a Nyáry örökösök, a Hallerek, ezek örökösei a Brudern bárók, az Orczyak vették birtokukba.
A Rákóczi szabadságharc idején (1703-11) a várat állandóan 100 lovas védte, míg Orczy István befolyására 1709-ben fel nem adták a felkelők. A szabadságharc bukása után a várat még rövid ideig meghagyták, de a haditanács elvben már hozzájárult annak lerombolásához. Doria császári tábornok már ekkor elvégezteti az első robbantásokat, és 1713-ban a többi magyar várral együtt végleg lerombolják. A falak leomlanak, a kazamaták összedőlnek, eltűnnek a falak magasítására mélyített árkok, a törmelék több méter magasan feltölti a várudvart. A falu életét, sorsát meghatározó szerepe véglegesen megszűnt. A csend és nyugalom fellegvára lett, de a romjaiban is lenyűgöző látvány előtt ma is csodálattal áll meg az idegen.
Sirok mai településhálózatának kialakulását a 18. század közepétől kezdve kísérhetjük figyelemmel, mivel a jobbágy és zsellér lakosság számára vonatkozó adatokon kívül topográfiai adatok első ízben csak 1744-ben állnak rendelkezésünkre. A II. József korában készült katonai felvétel (1780) az első térképes ábrázolás Sirok település formájáról. A térképen három utca, illetve házsor rajzolódik ki. Északkeleten az Egerbe vezető út mentén mindkét oldalon állnak házak, kisebb megszakításokkal. A szélső, nagyobb méretűnek látszó épületek a földesurak lakóházai és gazdasági épületei voltak. A hagyomány ezt az egész utcát Hárskútnak nevezi, és ennek keleti végén álltak a hajdani uraságok telkei. Ettől az úttól északra látunk egy, a Sirok felirat O betűjéhez kiágazó kis közt, esetleg patakot, ahol ugyancsak állnak házak. Ez a terület ma a Pincéskút. Az egri úttól délre, vele némileg párhuzamosan még egy patak jelzése látható, ez a Szabási-patak, melynek déli oldalán fedezhetünk fel házakat. Ennek a területnek mai neve Kőlyuk sor, nyugati vége pedig a Juhász szög. Mind a két utca vagy házsor, egy északnyugat-délkelet irányú utcába torkollik, amelynek mindkét sora szabályosan és sűrűn beépítettnek látszik, kivéve az északi rész nyugati oldalát, amit a hagyomány Papkertnek nevezett. A térkép nem tüntet fel házakat a terpesi út mentén, ez a terület tehát 1780 után épült be. A falutól északra a vár jelzése látható, de nem találjuk a templomot, amely ekkor már állt.
1828-ban Siroknak 1164 lakosa és 164 háza volt. a 19. században jelentős változás történik a birtokviszonyokban, a Károlyi család lesz a birtokos. Az I. világháború és az azt követő forradalom súlyosan érintette a lakosságot. Sok embert vittek határainkon túlra katonának, a lakosság nagyon elszegényedett. A háborúban elesettek száma 59, nevüket márványtábla őrzi a templom előtti lépcsőfeljáró elágazásánál. A húszas években nagy volt a szegénység, a kilátástalan helyzet elől sokan kivándoroltak, és külföldön telepedtek le. Különösen nehéz volt a helyzet 1928-ban, mikor a kalászosok elpusztultak: kenyér helyett sokszor csak kukoricapogácsa (görhe) került a tarisznyába és az asztalra. Mivel a földművelésen kívül más munkalehetőség szinte alig akadt, sokan summásnak szegődtek el távoli vidékekre, főleg az Alföldre és a Dunántúlra. Évente tavasszal 6-8 summásbanda indult útnak. Egy bandában 40-50 személy dolgozott, beleértve a fél komenciót kereső fiatalkorúakat is. Többen cselédeskedtek a módosabb gazdáknál, a téli hónapokban pedig az erdőre jártak fát vágni, mások kőbányákban fejtették a követ és kőfaragással foglalkoztak. Ez igen lényeges, mert a kő, melyet kezdettől fogva bányásztak, olyan iparágat fejlesztett ki, melynek mesterei tekintélyes, megbecsült szakemberek voltak évtizedeken keresztül nemcsak helyben, hanem a környező falvakban is. Ekkor vágták a barlanglakások nagy részét is.
1927-ben új, négy tantermes iskola épült a lakosság segítségével, de ez sem sokat változtatott a helyzeten. Az iskola elvégzése után a fiúk a „leventébe”, a lányok az „ismétlőbe” jártak, ahol színdarabokat is tanultak, s ezek előadása jelentős kulturális esemény volt, amit sokan megtekintettek. Az előadásokat a közös összefogással épült levente otthonban tartották, amit később mozivá alakítottak. A település 1920 után terjeszkedett tovább északi irányban a Várallya területén, majd a faluközponttól nyugatra a Recsk irányába vezető út északi oldalán építettek 13 ONCSA házat a 30-as évek végén. Az 1936-os adatok pontos képet adnak a településről. Sirokhoz tartozott: Állami csemetekert, Alsórozsnaki tanya, Belső Dalla puszta, Galambos tanya, Halászó tanyák, Kútvölgy, Külső Dalla puszta, Liszkó malom, Lyukva, Nagyberektanya, Pusztacsikó járás, Pusztadalla, Pusztakőkút, Pusztarozsnakfő, Rozsnak, Tógáti tanya. E tanyákon 423 lakos élt. Házainak száma 392, majd mind kőből épült. A községet a kunok ágához tartozó palócok lakják, akik földműveléssel állattenyésztéssel, kőfejtéssel és kőfaragással foglalkoznak. A lakosság szegényebb része sziklába vájt barlanglakásokban él.
Sirok ebben az időszakban közigazgatásilag Pétervásárához tartozott és nagyközségnek számított, ahol körjegyzőség működött, mely intézte a környező falvak ügyeit is. Siroknak ezidőtájt öt iparvállalata volt: Mózes Béla gőzmalma, Hornyák Sándor, Magdus József, Tóth István és Kecskeméti Mihály kőbányái. A kőkúti állami birtok főintézője vitéz Ady János, pénztárnok Majoros Géza, az erdőhivatal vezetője vitéz Lukács Károly. A plébános Lados Ferenc, igen tekintélyes személy volt a faluban. A II. világháború borzalmai a települést sem kerülték el. Valamennyi zsidó családot deportálták, közülük csak néhányan tértek haza. A front közeledtével már behívókat sem küldtek, a 18-60 éves férfiaknak dobszóra kellett bevonulniuk. Közülük sokan elbujdostak a környező tanyákon és erdőkben keresve menedéket. A visszavonuló német csapatok és a több mint 2000 fős szovjet és román haderő között — megosztva a falut — öt hétig dúlt az állóharc. A háború áldozatainak száma községünkben 96 volt, nevüket emléktábla őriz a templom külső falán. 1945 után megszűntek az uradalmi birtokok, a földeket kiosztották.
Az 1956-os forradalom idején különösebb esemény és atrocitások nem történtek. Az emberek lelkesedtek, és inkább csak ösztönösen cselekedtek. A tanácsházából kiszórták az iratokat, a Pesten harcolóknak élelmiszereket szállítottak. Még az 1940-es évek végén felvetődött egy gyár létesítésének lehetősége a térségben. Végül csak 1951 tavaszán indult be az akkor „Tubus és Kupak Gyár” nevet viselő üzem, ami ezt követően kapta a „Mátravidéki Fémművek” nevet. A gyár átadása és átvétele 1952 augusztus 8-án történt. Induláskor a vállalatnak nem volt egységes profilja. A gyár telepítése gyökeres fordulatot jelentett a falu életében. Sok új munkalehetőséget teremtett és a község arculata is merőben megváltozott. Felépült a lakótelep, megkezdődött a közművesítés, a víz-, út-, és villanyhálózat kialakítása. Művelődési ház, óvoda, bölcsőde, vendéglő és sportlétesítmények épültek, bővítették az iskola épületét egy új szárnnyal és napközi otthonnal. Benépesült Kőkút is. Nagyarányú építkezés folyt a faluban is. Tovább terjeszkedett a Váralja, beépült az ONCSA házakkal szembeni foghíjas házsor is. A 60-as évektől a keresőképes lakosság többsége már a Mátravidéki Fémművekben dolgozott.
A 70-es évektől új tanácsháza, ABC áruház, korszerű orvosi, fogorvosi rendelő és lakás épült (1985), felújították a villanyhálózatot, és kicserélték az elavult vízvezetékrendszert. Az üzletközpont, a tornacsarnok (1991), az új péküzem (1992) létesítésével kialakult a település mai arculata. 1993-ban kiépítették a telefonhálózatot, azt követően bevezették a gázt a lakásokba. Kőkúton a lakosság kérésére impozáns kápolna épült 1996-ra, 1999 januárjában pedig ugyanott egy varroda üzem kezdhette meg a próbagyártást. 1998 első felére 210 millió forintos beruházással befejeződött a szennyvíztisztító és szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése is.
1999. június 19-e emlékezetes nap volt a település életében. Hatalmas árvíz zúdult a falura, szinte felbecsülhetetlen károkat okozva mindenütt. A helyreállítási munkálatok költsége meghaladta a 30 millió forintot. A 2001. év egyik legjelentősebb beruházása a kőkúti orvosi szoba volt, megoldva ezzel az ott élő lakosok régi alapellátási gondját.Az idősek ellátására gondozási központ létesült, és komoly útfelújítási munkálatokat is végeztek az utóbbi években a településen. Az intézmények közművesítése is befejeződött napjainkban. Korszerű, modern ravatalozó épült 2002-re, miközben folytak a parkosítások, és díszburkolattal látták el a faluközpontot. A polgármesteri hivatal belső és külső felújításával, átalakításával (2003) ma egy impozáns, mondhatni városias külsővel büszkélkedhet településünk.
Az elkövetkezendő évek tervei között szerepel a vár felújítása és részleges rekonstrukciója a Széchenyi-terv keretén belül. Az előkészületek már megkezdődtek, a felvezető bitumenes út, parkolók kiépítése, a víz-, szennyvíz- és villanyhálózat kivezetése már megtörtént. A további tervek és fejlesztések egyik legfontosabb iránya a község kiváló természeti adottságainak kihasználásával a turizmus és az idegenforgalom fellendítése lesz, remélve azt, hogy ez a lendületes fejlődés töretlen marad, és Sirok a jövőben a térség egyik legszebb, legvonzóbb településévé válik.
